A menesztett Haladás-edző, Szentes Lázár volt a Digi Sport Reggeli startjának vendége. A szakember beszélt a múltról, csapatépítésről, és a magyar labdarúgás állapotáról.
fotó: nso.hu/Szabó Miklós
Ellentmondásos személy
Nem kell messzire mennie senkinek, ha valamilyen szinten elismert/utált szakembert kell keresni. Ugyanis Szentes Lázár pontosan illik ebbe a kategóriába. A Debrecennel 2003-2004-ben UEFA-kupában menetelő – a tavaszt megérve a belga Bruges ejtette ki Szenteséket – viszont későbbi klubjaival rendre elbukó trénerről még inkább olyan kép alakult ki, melyben nem éppen pozitív szereplőként tűnik fel. „Nyilvánvalóan bennem és a közegben is van hiba – felelte a felvetésre a szakember, aki elmondta, a szombathelyi tulajdonosok hatalmi harca közepébe csöppent. – Nem voltam sikeres, és belecsöppentem egy hatalmi harcba, ami most is folyik. Mindent elmond a helyzetről, hogy hivatalosan még mindig én vagyok a Haladás vezetőedzője. (…) Olyan iszonyú erők munkálnak a háttérben, akik rombolnak mindent és mindenkit, más érdekeket képviselnek. Korábban a vezetésből kiszorult emberek munkálnak a háttérben, és csak remélni tudom, hogy az öltözőbe nem ér el a kezük, mert az már nagyon durva lenne.”
Szentes hiányolta a rendszert, a kialakult filozófiát, a kultúrát, valamint hangsúlyozta a játékosuralmat. „Magyarországon a fő probléma, hogy nincsenek rendszerek. Nincs filozófia és kultúra sem, de az más kérdés, viszont a rendszer is hibás. Játékosuralom van, amin nehéz változtatni. Kevés a jó magyar játékos, ezért vezetők és szakmabeliek kénytelenek olyan döntésekbe belemenni, amik ezt erősítik. Kevés az olyan vezető és edző – mint én is –, aki nem alkuszik meg. Én sosem mentem bizonyos erkölcsi szint alá. Világos, tiszta viszonyok kellenek. Máskor is hangsúlyoztam már, hogy a magyar futball a változások miatt jelenleg történelmi lehetőség előtt áll, a hardver kezd alakulni, a futball sanszot kapott az előrelépésre, de a szoftver nagyon gyenge, és azt is fejleszteni kell, mert egy Commodore 64-es szintjén áll.”
Ami az inzultusokat illeti, Szentes szerint a verbális nem az, majd megemlítette, hogy minden félsz nélkül bemenne a Fradi drukkerek közé, akik 2003 májusában fizikailag bántalmazták. „Bennem is van hiba, de a közegben is. Ezzel együtt Szombathelyen inkább nem értek inzultusok. A verbális inzultus minden labdarúgásban dolgozónak kijár. A fizikait is megtapasztaltam sajnos az ominózus Ferencváros elleni meccsen, abba is bele lehetne menni… (…) Az alapszituáció mindig az, hogy az egyéniségem olyan, hogy nem félek senkitől és semmitől. A fradistákhoz most is bemennék. Legfeljebb mind a két vesémet lerúgják, nem csak az egyiket. Ha a vezetés partner, akkor sok mindent meg tudunk csinálni. Debrecenben és Újpesten teljesen új csapatot építettünk, amely sikeres volt. Azért fogalmazok többesszámban, mert nagyon is csapatjátékos vagyok. A gondot az szokta jelenteni, hogy van egy erkölcsi szintem, ami alá nem megyek. A kedvenc csapatépítési sztorim egyébként az Integrál-DAC. Ott nulla, azaz nulla játékossal kezdtünk, a tulajdonos mindenkit elküldött. Közösen a vezetőkkel aztán felépítettünk egy együttest, amely ötödik lett az NB II-ben és négy közé jutott a Magyar Kupában.”
Ami a véleményeket illeti, szerinte minden edzőről és játékosról kialakult egyfajta kép, mely az iskolázatlan, buta értelmetlen embert jeleni. Emellett megemlítette, hogy idehaza csak egy másolatát űzik az igazi labdarúgásnak. „A kommentelők és a fórumozók arc nélkül bármit mondhatnak, az általános vélemény pedig az, hogy a magyar labdarúgásban egy edző és egy játékos csak buta, iskolázatlan lehet. Nekem van két főiskolai diplomám, felsőfokú nyelvvizsgáim vannak, osztrák A licencem, és minden évben járok Bécsbe továbbképzésre. Ezek egyébként nem magyar szintű tanfolyamok. (…) Ami pedig a hozzáállást illeti, az igazi labdarúgásban – mert az csak egy másolat, amit mi játszunk – mindenki megtapsolja a másikat, ha hibázik.” Így tehát a Haladás – papíron távozó – trénere újra munka nélküli.
Gavalovits Sándor
