Barca: kétségbeesett költségcsökkentés, sokan távozhatnak

Josep Bartomeu regnálásának betetőzése lenne, ha a sportszakmai területen túl gazdaságilag is romba döntené az FC Barcelonát – a koronavírus járvány érkezésével akár még ez is sikerülhet.

Bartomeu klubelnöki tevékenységét több oldalról is vizsgálhatjuk, ugyanakkor a legnagyobb károkat talán a keret rossz menedzselésével okozta. Az előző szezonban a Barca játékosainak döntő többsége 30 év körüli volt (vagy fölötte), kegyetlenül magas kivásárlási árral, valamint ugyancsak kegyetlen fizetésekkel. Ez az állapot hosszú távon nehezen fenntartható, a magas kivásárlási árak miatt pedig megszabadulni is nehéz ezektől a játékosoktól. A járvány beköszöntével pedig még az a maradék anyagi stabilitás (vagy annak illúziója) is elillanni látszik. Komoly bajban az FC Barcelona.

Ezt jelzi a mostani átigazolási szezonjuk is. Olyan sztárok távoztak akár jóval áron alul is, mint Ivan Rakitic, Arturo Vidal, Arthur, Rafinha, Semedo, Luis Suarez, vagy a már régen elfeledett Arda Turan. A klub szinte bármibe belement, csak ne kelljen tovább fizetni őket. Az érkezők oldalán visszafogott volt a katalán egyesület: Arthurért cserébe Pjanicot kapták a Juventustól, rajta kívül csak az amerikai Dest nevezhető nagy érkezőnek (habár ő sem az a kimondottan nagy sztár egyelőre). Rajtuk kívül csak ifisták kerültek fel a felnőtt keretbe, valamint Trincao, Pedri és Matheus Fernandes, akiket még az előző szezonban igazoltak.

A Spanyolországból beérkező hírek szerint ráadásul ez sem elég – további megszorításokra van szükség. A Marca szerint a következő hetek/hónapok a dolgozók és a játékosok fizetésének csökkentéséről szólhatnak majd. Egy klub, vagy cég életében az egyik legkiadósabb költség rendszerint a bérek kifizetése, ami a Barca esetében természetesen extrém magasságokban volt. Szerdán a klub kiadta minden részlegének, hogy jelöljenek ki egy képviselőt a soraikból, aki képviseli az érdekeiket a következő tárgyalások során. A Marca szerint ezek a tárgyalások egy hónapon belül lecsengenek majd – tehát másfél hónap alatt készül komoly változtatásokat eszközölni a klub.

A dolgot nyilván nehezíti, hogy a legtöbb esetben szerződésben rögzített a fizetés mértéke, nem lehet csak úgy csökkenteni. Épp ezért fennáll a veszélye annak, hogy több játékos visszautasítja majd a klub új ajánlatát, valamint a dolgozók egy része is reagál majd az ügyvédeik segítségével. Ha sokan tesznek így, akkor rengeteg kárpótlást kéne fizetni nekik – ettől ugyancsak letérdelne a klub anyagilag. Így könnyen előfordulhat, hogy a játékosok adott esetben kérhetik majd a szerződésük megszüntetését és januárban már egy új klub színeiben folytathatják. A Barcelonának persze vannak opciói: biztosíthatják, hogy a futballistáik ne távozhassanak ingyen. Ugyanakkor ezek a kilátások katasztrofális jövőképet festenek a Barca elé rövidtávon.

És ilyenkor eszünkbe juthat az, amikor Lionel Messi jelezte a távozási szándékát. Ha akkor sikerült volna párszáz millió euróért eladni mondjuk a Manchester City-nek, akkor az ismét stabilitást adhatott volna – elvégre Messi fizetése sok tízmillió eurójába fáj a klubnak minden évben. Ez lett volna az ára annak, hogy az anyagi stabilitás visszaálljon. Bartomeu viszont nem lehetett az az elnök, aki hagyta elmenni Messit. Így viszont ő lehet az az elnök, aki csődbe viszi a klubot. Vagy nem? Most rajta a sor, hogy megoldja a helyzetet.